Az "Az öreg Kúné" című Ady Endre verset teológiai szempontból is elemezhetjük, figyelembe véve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait.
A versben az öreg Kúnné történetét ismerhetjük meg, aki tíz gyermeket hozott világra, de most már halni készül az egyszerű és nyomorúságos kunyhójában. Az első szakasz (1-4. versszak) a fizikai és lelki kimerülést mutatja be, amit az öreg Kúnné tapasztal. A költő képekkel jellemezve ábrázolja a lelkében zajló harcot és fájdalmat, miközben a külvilág fenyegető, hideg szélviharaival kontrasztban helyezi el a szituációt.
A második szakasz (5-8. versszak) a két ember közötti viszonyra fókuszál. Egy elviselt, szenvedő pár nézi egymást, tele kínnal és haraggal. Itt megjelenik egy allegorikus elem is, az "ős végzet-angyal", amely a sorsot vagy a halált jelképezi. A kunyhót az angyal szárnya súrolja meg, ami a mélységes reménytelenséget és kilátástalanságot sugallja.
A harmadik szakasz (9-12. versszak) arra utal, hogy az öreg Kúné és férje soha nem örültek igazán, de mégis itt maradtak, miközben a gyermek-haduk elszéledt és életüket kiszáradás jellemzi. Itt a Költő felsorolja a kunyhóban fennálló nehézségeket és szegénységet, majd kiemeli a legnagyobb parancsot, amely a tüdőt kiköhögni. Ez a szó szerinti vagy átvitt értelemben vett halálra utalhat, ahol az öreg Kún megidézi a múltját és egykoron boldog életét.
Az utolsó szakasz (13-16. versszak) visszatér az öreg Kún gondolataihoz, miközben felidéződik a korábbi esküvője. Az utolsó sorokban az öreg Kúnban felmerül a gyilkolási vágy, a vénasszony pedig azt reagálja rá, hogy röhögve haljon meg. Ez a párbeszéd az öreg Kún belső konfliktusát tükrözi, valamint a két ember közötti felesleges és értelmetlen kommunikációt.
Bibliatudomány szempontjából a versben a kegyetlenség és a szenvedés motívumai jelennek meg, amelyek visszavezethetők az Ószövetségi történetekre, például az Úr népének útjára a Kánaánba. Az öreg Kúné kínszenvedése és kilátástalansága az emberek által elkövetett bűnökhöz és az emberi szenvedéshez kapcsolódhat.
Patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a lélek kínja és a kegyelem hiánya. Az öreg Kúné tüdőjének hangja megjelenítheti a bűnös ember belső vergődését és a bűnvágytól gyötört lélekállapotot. A legnagyobb parancs, a tüdőt kiköhögni, pedig arra utalhat, hogy az embernek szembesülnie kell a bűneivel és azokért felelnie kell.
Skolasztika szempontjából a vers a szenvedés és a halál problémájára irányítja a figyelmet. Az öreg Kúné szenvedése és kilátástalansága a keresztény hit centralitására utal, ahol a szenvedés az ember létezésének része, amely segít a lelkünk tisztulásában és megtisztulásában.
Ezen kívül más nézőpontokból is lehet értelmezni a verset. Például a feminista vagy társadalmi-kritikai szempontból kiemelhető az öreg Kúné helyzete, aki a patriarchális társadalomban alulrendeltségben szenved és nem talál menedéket a szenvedéseire.
Összességében, az "Az öreg Kúné" című verset teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai szempontból is érdekes módon lehet megközelíteni. A vers visszatükrözi az emberi szenvedés, az emberi gyengeség és az emberi kiszolgáltatottság problémáit, amelyek számos teológiai és filozófiai elmélet szempontjából boncolgathatóak.