Ady Endre Az anyám és én című versében teológiai szempontból az emberi sors és az átok, illetve az anyaság és az öröklődés témája jelenik meg.
A bibliatudomány nézőpontjából megfigyelhetjük, hogy a versben az átok és a szenvedés emberi élet részeként jelenik meg. Az anya megteremtése és megfoganása elengedhetetlen a főhős számára, de ez a folyamat egyben a pokolba való jutáshoz is vezet. Ez a bibliai eredetű örökség, amelyet tovább kell adni a bús, magyar földre. Az átok és a szenvedés tehát a bűneinkből és születésünkből fakadóan elkerülhetetlen része az emberi életnek.
A patrisztika nézőpontjából megfigyelhetjük a bűnbánat és az áldozat témájának jelenlétét a versben. Az anya "bűne", azaz a legbizarabb és legszomorúbb fiú megszülése a vonzó és gyönyörű vonásokkal rendelkező asszonyban az átok és a bűn örökségére utal. Ez a fiú pedig az új hangú tehetetlen, pacsirta-álcás sirályra hasonlít, vagyis olyan, aki nem passzol bele a társadalom elvárásaiba. Az anyának pedig végigküzdött élete van, amelyben felemelkedik és elűzötté válik, ami a patrisztikus gondolkodásban az áldozat szerepére utalhat.
A skolasztika nézőpontjából megfigyelhetjük a nehézségek, a kísértések és a szenvedés jelentőségét a versben. Az anya átkának kontyán ülve az átok és a szenvedés képe jelenik meg. A szülés és az anyaság gondolata egyben a nehézségekkel és kísértésekkel is párosul, amik az ember életét meghatározzák. Az anya tompult érzékszervei, a fekete haja és a béna volta is arra utal, hogy az élet már nem tartogat számára sem örömet, sem fényt.
Tehát a vers teológiai szempontból az emberi sors és az átok, az anyaság és az öröklődés, valamint a bűn és a szenvedés témáit tárja elénk. Az átok és a bűn öröksége állandóan jelen van az emberi életben, és ezeket továbbadjuk az utódainknak. Az anyaság és az öröklődés minden ember számára nehézségekkel és szenvedéssel is jár, de ezek az embert formálják és meghatározzák az életét.