Anyám hangjában szomoruság,
Apám hangjában vad feledés.
Jaj, be kicsiny az élet,
Be kevés, be kevés.
Hiszen ők cselekvék, hogy élek,
Hogy sokat és nagyot akarok.
Hallgatnak s én rettegve
Érzem, hogy ki vagyok.
Be csoda, hogy vagyok és élek,
Hogy nem unom meg s ujra merek.
Verset írok és holnap,
Már holnap megyek.
A "Apámtól, anyámtól jövén" című Ady Endre vers természettudományos szempontból is érdekes megközelítést kínál. Az első négy sorban a költő az emberi hangokon keresztül fejezi ki az élet és az idő múlásának aprólékosságát. Azzal, hogy anyja hangjában szomorúságot és apja hangjában vad feledést érzékel, a költő arra utal, hogy az emberi élet gyorsan elmúlik és múlhatatlanná válik.
A következő négy sorban a költő a saját létét és az élet értelmét feszegeti. Kijelenti, hogy szülei azért cselekedtek, hogy ő megszülethessen és nagy dolgokra vágyhasson. Ugyanakkor ő maga rettegve érzi, hogy ki is valójában, vagyis mi a valódi célja és hivatása az életben. Ezzel utal a mai természettudomány által kutatott kérdésekre, mint például az emberi identitás, az öröklődés vagy az agyi működés.
Az utolsó versekben pedig a költő azt fejezi ki, hogy csodálja, hogy létezik és az élettel bír. Rájön, hogy a jövőben is képes újra és újra alkotni, így például verseket írni. Ezzel utalhat a természettudomány által felfedezett öröklődési mechanizmusokra és az élet folytonosságára.
Összességében Ady Endre versében olyan témák fedezhetőek fel, amelyek a mai természettudomány szempontjából is érdekesek lehetnek. Az emberi lét, az identitás, az öröklődés és az élet folytonossága mind olyan témák, amelyek ma is aktuálisak és kutatottak a természettudomány világában.
Ady Endre Apámtól, Anyámtól című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vers az érzelmek és identitás témáját dolgozza fel.
Elsőként a magyar irodalmi hagyományokkal való kapcsolatot lehet megfigyelni. Ady Endre a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, akinek a művei a szimbolizmus jegyeit is magukban hordozzák. A versben is jelen vannak ezek a jellemzők, például a hangsúlyos képek és a belső világ kifejezése. A vers ritmusa és szerkezete is nagyban követi a magyar verselés hagyományait, mint például a rímsorok és az egyszerű sövényépítkezés.
Ugyanakkor a nemzetközi szépirodalomra is hatással lehetett a vers. Az érzelmek és identitás kérdése minden kultúrában jelen van, így a vers témája univerzális jellegű. Az érzelmi konfliktusok és a vágyak megfogalmazása is olyan témák, melyek az irodalomban és költészetben széles körben feldolgozottak.
Magyar irodalmi kontextusban is érdekes lehet az Apámtól, Anyámtól című vers összefüggése a korábbi magyar költészetművekkel. Ady Endre költészete ugyanis jelentős változást hozott a magyar irodalomban. Értelmiségi származásával és progresszív gondolkodásával ellentétben maga is több mint forradalmi jelentőségű költészetet hozott létre, és újította meg a magyar költészet hagyományait, valamint rányomta a bélyegét a kor irodalmára.
Az Apámtól, Anyámtól versben szereplő érzelmi töltet és az identitáskeresés a korabeli társadalmi változásokra is reflektálhat. Az elvárt szerepek és társadalmi normák szorítása alatt érzett fájdalom és a szülők hangjának eltérő érzelmi tartalmával való azonosulás a magyar társadalmi és kulturális kontextusban is érdekes elem. A versben megjelenő belső feszültségek és a saját identitás megtalálása témája széles körben jellemző volt a korszak irodalmára.
Összességében az Apámtól, Anyámtól vers irodalomtudományi szempontból gazdag és sokrétű elemeket tartalmaz. Magyar irodalmi hagyományokat követ, de a nemzetközi irodalmi kontextusban is értelmezhető. Az érzelmek és identitás témája mellett a korabeli társadalmi kihívásokra is utal. Ady Endre költészete tehát átfogó képet ad a korszak magyar irodalmi és társadalmi viszonyairól.
Az Ady Endre "Apámtól, anyámtól jövén" című versében a teológiai szempontból megfigyelhetőek az emberi kapcsolatok, az élet értelme és a lét kérdésével kapcsolatos gondolatok. Az első sorokban a költő leírja szülei hangjából érzékelt érzelmeket és életérzését. Anyja hangjában a szomorúság érzése, míg apja hangjában a feledés, az elfelejtés hangja hallható. Ez a két érzés foglalja magában az emberi élet fájdalmát és a múlás árnyékát.
Az élet kevésségének, az emberi cselekedetekben megjelenő korlátoltságnak való tudatosság a következő sorokban tárul fel. Ady leírja, hogy szülei tetteikkel biztosították élete folytatását és nagyra törő vágyát. Ezt azonban rettegés övezi, mivel érzi, hogy önmaga és létformája elválaszthatatlanul összefügg szülei cselekedeteivel és szándékaikkal.
A vers folytatásában felmerül a kérdés, hogy hogyan is lehet valaki jelen lenni és élni, ha az élet olyan kicsiny és kevés? Itt Ady az emberi lét lehetőségeinek és korlátainak paradoxonát feszegeti. Ugyanakkor a költő megérti, hogy bár ez a lehetőség korlátozott, mégis hihetetlen, hogy létezik és él. Ez a paradox alapvetően teológiai kérdésekhez kapcsolódik, mint például az emberi lét értelme, a sors és a végzet kérdése, valamint az emberi szabad akarat és isteni szándékok összefüggése.
Ezen kívül a versben megfigyelhetőek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak összefüggései is. A bibliatudománnyal kapcsolatban a versben megjelenő szomorúság és feledés képe arra utalhat, hogy az emberi életre és a világra vonatkozó megismerés és megértés hiánya eredményezhet paszszív vagy elfojtott életérzést. Ugyanakkor a patrisztika a szülői minták és cselekedetek, valamint a hagyományok átörökítésének fontosságát hangsúlyozza, ami a versben megjelenő cselekvéshez, életörömhöz és vágyakozáshoz kapcsolódik. A skolasztika pedig a paradoxonok, ellentmondások és a logikai gondolkodás alkalmazásának jelentőségét tükrözi, amiket a versben a születés, az élet és a halál témái jelenítenek meg.
Egyéb ötletekkel kapcsolatban a vers további értelmezései lehetnek az identitás, az önkifejezés fontosságára vonatkozóan. Az "én" megtalálása és az önmeghatározás folyamata, ami a költőnek a versírásban találja meg a módját, hogy önmagát és szerepét a világban meghatározza. Ezenkívül a versben megfogalmazott élet fájdalma ismerős lehet sokak számára, amely az emberi szenvedés és a kudarcok tapasztalatainak közvetítésére szolgál.