Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című versében több teológiai nézőpont is fellelhető. Az egyik ilyen nézőpont a bibliatudomány, vagyis a Bibliával kapcsolatos tudományágak, amelyek a Szentírás vizsgálatával és értelmezésével foglalkoznak. A versben az Isteni idővel és az örökléttel való kapcsolat kerül előtérbe, amikor a költő azt mondja, hogy "De Magánál, fiam, még az Időbe, Kandibb szemet tán senki sem meresztett". Ez a kifejezés arra utal, hogy az Isteni szemlélődés új, mélyebb dimenzióiba jutott el, amelyeket nem tudunk megérteni vagy átélni.
A patrisztika nézőpontja is megtalálható a versben. A patrisztikus gondolkodás az első századtól a középkor végéig terjedő időszak gondolkodóinak műveire utal. A versben a költő azt mondja, hogy "De ezer évet sietni s nem élni, Édes fiam, nem irigylem érte". Ez a gondolat arra utal, hogy a költő inkább a jelenben, az aktuális időben szeretne élni, mintsem a múltban vagy a jövőben élvezni az élményeket.
A skolasztika nézőpontja is megjelenik a versben. A skolasztika az a filozófiai irányzat, amely a középkorban a teológiai kérdésekre adott válaszokra és érvelésekre összpontosított. A versben a költő azt mondja, hogy "Ez tán több, mint a XL-ik század", ami arra utal, hogy a skolasztikus gondolkodásnak van egyfajta folytonossága és relevanciája a jelenkor számára is.
A versben fellelhető teológiai szempontok mellett más ötletként az is megfontolandó, hogy az emberi tapasztalat és az idő viszonya is meghatározó tényező a versben. A költő arról beszél, hogy a magyarok eltávolodnak egymástól, de még az időben is vannak távolságok. Ez az ötlet arra utalhat, hogy az idő egyfajta személyes tapasztalattá válik, amelyet minden egyes ember más módon értelmez és éli meg.
Összességében Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című versében számos teológiai aspektus jelenik meg, amelyek összefüggnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival. Ezen túlmenően az idő és az emberi tapasztalat viszonya is meghatározó tényező a versben.