A vers címe és felépítése alapján a "A szemeink utódjai" természettudományos szempontból a genomikával és öröklődéssel hozható összefüggésbe, ami a természeti örökségünk és genetikai információnk átadásával foglalkozik.
A vers első sorai, a "Be titkosak ma a gyerek-szemek" rész a XXI. századi genetikai kutatásokra utal, amelyek az emberi genom részletezésével és a genetikai változások tanulmányozásával foglalkoznak. Ezeken a kutatásokon keresztül az emberi szemek, vagyis a "gyerek-szemek" titkait igyekszenek feltárni, hogy a jövőbeni generációk egészségének és fejlődésének megőrzését segítsék.
A második versszakban Ady a "mi szemeink" melankolikusan írja le a jelen állapotát, melyben a szemek kevésbé képesek meglátni az igazságot és már nem fürödnek annyira düh vérében. Ez azért lehet, mert a modern természettudomány, például az agykutatás és a pszichológia, egyre jobban megérti, hogy a szemünk hogyan működik és hogyan gyűjt információt, ezáltal csökkentve a szemekben lévő titokzatosságot.
A harmadik bekezdésben Ady a gyermekeinkre utal, akik által új információkat hoznak, amelyekkel a tudomány tovább fejlődhet. Az "el nem döntött harcainkkal" arra utal, hogy a genetikai örökségünk nemcsak genetikai információkat tartalmaz, hanem a környezeti hatások és a társadalmi szempontok által is befolyásolva van. Ez a versrész tehát arra utalhat, hogy a gyermekek örökölték a multiplek otthonában bemutatott környezeti problémákat is.
A negyedik versszakban Ady azt firtatja, hogy vajon a sok áldozat, amit az emberek tesznek a természettudomány kutatásáért, megéri-e. A "szemetekben rejtőzik a titok" rész igen izgalmasan kapcsolódik a genetikához, mert megfigyelhető, hogy a szemünk színe és formája genetikailag határozódik meg, és ezáltal információkat tartalmazhat a jövő generációiról.
Az ötödik versszakban Ady a Tisza-Duna tájának változására utal, ha az emberi tevékenység megváltozik és a Föld "háborogni" kezd. Ez a rész az éghajlatváltozásra és a környezeti problémákra utal, amelyekkel a mai természettudomány foglalkozik.
A hatodik versszakban Ady a rejtő, titkos gyerek-szemekre és az emlékezetre utal, amelyek segíthetnek megőrizni a természettudományos kutatások örökségét és az emberi erőfeszítéseket. A százszoros kínban való lobogás a kemény munkára és a kitartásra utal, amelyekre szükség van az új felfedezések előrehaladásához.
Összességében a vers természettudományos szempontból a genomika, az agykutatás, a környezeti problémák és az öröklődés témáit érinti, és megvitatja az emberi erőfeszítések és az örökség átadásának kérdéseit.