Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.

Elemzések

A versben Ady Endre a Dunát egy személyként jeleníti meg, aki titkokat rejt és mesél. Teológiai szempontból vizsgálva a verset, több értelmezési lehetőség is kínálkozik.

A bibliatudomány aspektusából nézve a versben megjelenő Duna lehet a megtestesült bűn és szenvedés szimbóluma. Az "ősi barlang-tüzek óta" utalhat a bűnbeesésre, a paradicsomi állapot elvesztésére. A közönyös Európa pedig a kiábrándult, Istentől elpártolt társadalmat jelképezheti.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő Duna lehet a megszemélyesült teremtett világ, amely jelképezi a hívő ember kapcsolatát az isteni valósággal. A vén kujon, aki meglopja a Duna titkait, az emberi bűn és bukás lehet, amely elválasztja az embert Istentől. A Duna pletyka-kedve pedig a bűnbánatra való felhívás lehet.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő Duna lehet a természet rendjét, mely a teremtés tükre és a teremtőtől kapott ajándék. A vén korhely, aki megvallja a titkait a költőnek, lehet akár a bűnbeesésből következő eredendő bűn képviselője is. A Duna-parton élő emberek pedig lehetnek a bukott emberiség, akik a "hideglelés, vergődés, könny, aszály" állapotában élnek.

Egy másik, az előző nézőpontoktól eltérő értelmezésben a versben a Duna lehet az emberi és társadalmi szenvedés tükre, amelyet Ady a korabeli társadalmi problémákra és a magyar közéletre vetít rá. A Duna-parton élő "bús villámháritó" emberek lehetnek a boldogságuktól és jövőjüktől megfosztott, szenvedő közösség.

Összességében a vers többféle teológiai értelmezési lehetőséget kínál, kiemelve a bűnt, a teremtést, az emberi bukást és szenvedést. A Duna metaforikus megjelenítése és cselekedetei segítenek a teológiai és vallási üzenetek átadásában.

Az Ady Endre A DUNA VALLOMÁSA című vers első sorai a Dunáról szólnak, amelyet az "ősi barlang-tüzek óta" a titkok rejtegetése jellemzi. Ez arra utal, hogy a Duna többet rejt magában, mint amennyit elsőre gondolnánk. A természettudomány legfrissebb felfedezései a folyók és folyóvíz kutatására is fókuszálnak, például a víz összetételének, hőmérsékletének és folyási sebességének a vizsgálatával.

A következő szakaszban Ady megemlíti, hogy "meglopta a vén Iszter titkait". Ez az állítás valószínűleg a folyóban található rejtélyekre és ismeretlen információkra utal. Ma a kutatók többek között a folyók és folyóvízi ökoszisztémák tanulmányozásával foglalkoznak, hogy megértsék a folyók szerepét a táplálékláncban, a vizek minőségét, valamint a folyókon élő növények és állatok életét.

A versben kifejezésre jut a természeti környezet állapotának és az emberek viszonyának kérdése is. Ady hangsúlyozza, hogy a vén Duna néha búsabb csodákat is látott, és kigúnyolja Budapestet. Ez arra utalhat, hogy a természeti környezet megőrzése, figyelemmel kísérése és védelme ma már kiemelkedően fontos kérdéssé vált. A Dunának meghatározó szerepe van az emberek életében és a városok kialakulásában, és a kutatások célja, hogy megértsék, hogyan befolyásolja a folyó a környezetet és az emberek életét.

Egy másik fontos téma a versben a múlt és a jelen találkozása a személyes emlékeken keresztül. Ady említést tesz a Szent Margit szigetéről és a közös emlékekről a vén Duna társaságában. A természettudományok ma a múlt és a jelen összekapcsolásával foglalkoznak, például paleontológiai kutatásokkal, hogy megértsék az ősi időkben élt állatok és növények kapcsolatát a jelen korral.

A vers további részeiben a vén Duna meglepő változást mutat. Először is komolynak és félénknek tűnik, majd felfedezett titkainak megosztása után megszabadul a szerzőtől és elrohan tőle. Ez a változás azt mutatja, hogy a természeti környezetünk állandóan változik, és folyamatosan új információkat és meglepetéseket hoz számunkra.

Összességében ez a vers a természettudományos felfedezések és a természeti környezetünkkel való kapcsolatunk közötti kapcsolatról szól. A kutatások és a felfedezések segítenek megérteni a természet titkait és összefüggéseit, valamint rávilágítanak a múlt és a jelen összefonódására.

Ady Endre A DUNA VALLOMÁSA című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük.

A verset a lírai én első személyű elbeszélője mondja el, aki találkozik a Dunával és elmeséli a velük folytatott beszélgetést. A versben jelen van a kettősbeszéd (monológ-interjú), a lírai én és a Duna közötti párbeszéd formájában. Ez a beszélgetés a mítoszi elemeket is magában hordozza. Ady Endre a Dunát a versben "vén rókának" nevezi, amely metaforikusan utal a folyó vénülésére, illetve az ő benne rejlő titkokra.

A versben megjelenik a Dunához való viszonyulás, ami jelképesen azt is kifejezi, hogy hogyan tekintünk a történelem alakulására, illetve a világ változásaira. A szövegben az ősi és a jelen kor összefonódik, ami a múlt és a jelen idő érzékeltetését segíti. Az "ősi barlang-tüzek óta" utalás a történelem és az egyéni múlt találkozására.

A vers fontos eleme az Európa és a magyar föld közötti kontraszt. Az Európa "közönyös" jellegével szemben a magyar földön található titkokra utal. Ady Endre a magyar földön ismeri meg a Duna titkait, ezáltal a magyar földön élők többet tudnak a "ravasz vén kujonról" a Dunáról, mint az európaiak.

A versben fontos szerepe van az évszakoknak. A tavasz a megújulást jelképezi, amikor a Duna pletyka-kedve támad és elmeséli a múltbéli eseményeket. A tavasz a természet szerepére utal, ami az események elbeszélésében fontos szerepet játszik.

Szintén fontos elem a helyszín, Budapest, Szent Margit szigete, ami a magyar főváros és annak történelmi helyei. Az elbeszélő és a Duna itt találkoznak, ami további információkat ad a dunai titkokról.

A versben megfigyelhető az irodalmi idézetek és utalások jelenléte is. Az elbeszélő idézés formájában szólítja meg a Duna-t, amelyekkel rámutathat az irodalom és a történelem kapcsolatára.

A vers magyar szépirodalomban való helyét tekintve jól illeszkedik az expresszionizmus irányzatába, amely a fájdalmat, a szorongást és a szembesülést fejezi ki. Az Adyra jellemző témák és motívumok is jelen vannak a versben, mint például a múlttal való szembesülés, a magyar nemzet sorsa és a helyzetének kritikája.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések tekintetében a versben megfigyelhető a lírai én és folyó közötti interakció, amely például amerikai költők, mint Walt Whitman vagy Emily Dickinson verseiben is megjelenik. Ugyanakkor a versekben gyakran megjelenő természeti elemként a Duna fontos szerepet játszhat a német romantika irányzatában, ahol a folyók és a természet erőteljesen jelen vannak a művekben. Ez az elbeszélő és a természeti elemek közötti dialógus motívum itt is megjelenik.

Összességében Ady Endre A DUNA VALLOMÁSA című versét irodalomtudományi szempontból nézve a következőképpen lehet értelmezni: egy expresszionista stílusban íródott, a lírai én és a Duna közötti párbeszédet tartalmazó szöveg, amelyben a múlt és jelen, valamint a magyar és nemzetközi irodalmi hagyományok is összetalálkoznak.